Rövid történeti áttekintés: A berni pásztorkutya ősi múltra visszatekintő parasztkutya, melyet az Alpok alacsonyabb részein és a hegység lábánál elterülő síkságon, Bern környékén őr-, kocsi húzó és hajtókutyaként használtak. A Riggisberg melletti Dürrbach fogadó után, ahol különösen gyakran előfordult, kapta eredeti nevét: "dürrbachi kutya". Miután 1902-ben, 1904-ben és 1907-ben már bemutattak ilyen kutyákat kiállításokon, 1907 novemberében, Burgdorfban néhány tenyésztő elhatározta, hogy fajtatisztán kívánják tenyészteni ezeket a kutyákat, és megalapították a Svájci Dürrbach-Klubot és meghatározták a fajta jellemzőit. 1910-ben, egy burgdorfi kiállításra számos környékbeli paraszt elhozta a kutyáját, így összesen 107 példányt vezettek fel. Ettől kezdve, a többi svájci parasztkutya nevének mintájára, berni pásztorkutyának nevezték a fajtát, mely gyorsan népszerűvé vált egész Svájcban és hamarosan a szomszédos Németországban is. Manapság a berni pásztorkutya attraktív, háromszínű külsejének és alk
almazkodóképességének köszönhetően világszerte ismert és kedvelt családi kutya.
külsejének és alkalmazkodóképességének köszönhetően világszerte ismert és kedvelt családi kutya.
Általános megjelenés: Hosszúszőrű, háromszínű, a közepesnél nagyobb, erőteljes és mozgékony munkakutya erős végtagokkal. Harmonikus és kiegyensúlyozott.
Fontos arányok: A marmagasság és a testhossz aránya 9:10; inkább zömök, mint hosszú.
Magatartás és karakter (wesen): Magabiztos, figyelmes, éber és rettenthetetlen hétköznapi szituációkban. Ismerős emberekkel jóindulatú és ragaszkodó, idegenekkel szemben magabiztos és barátságos. Közepes temperamentumú, engedelmes.
Fej: Erőteljes. Az agykoponya oldalról és elölről nézve kissé ívelt. Kifejezett, de nem túl erős stop. Kevésbé kifejezett homlokbarázda. Erőteljes, középhosszú, egyenes fang.
Orrtükör: Fekete.
Ajkak: Kevésbé kifejezettek és feszesek, színük fekete.
Harapás: Erőteljes és teljes ollós harapás.
Szemek: Sötétbarnák, mandulaformájúak, feszesek szemhéjakkal.
Fülek: Háromszögletűek, a végük enyhén lekerekített, magasan tűzöttek, közép nagyok, nyugalmi állapotban laposan a fejhez simulnak.
Nyak: Erőteljes, izmos, középhosszú.
Test: Erőteljes, kompakt.
Mellkas: Könyökig érő, széles, határozott elő mellel. Keresztmetszete széles és ovális.
Hát: Szilárd és egyenes.
Ágyék: Széles és erőteljes.
Far: Finoman csapott.
Has: Nem felhúzott.
Farok: Dús szőrrel borított, legalább a csánkig érő. Nyugalmi állapotban lelóg, mozgás közben lengetve a hát magasságában vagy kissé afölött hordott.
Mellső rész: Inkább széles végtagállás, elölről nézve egyenes és párhuzamos.
Váll: A lapockák hosszúak, erőteljesek, ferdén elhelyezkedők, a testhez simulnak és jól izmoltak, a felkarral nem túl tompa szöget alkotnak.
Lábközép: Szilárd, szinte merőleges.
Mancsok: Rövidek, kerekek és zártak, a lábujjak jól íveltek.
Hátulsó rész: Hátulról nézve egyenes, nem túl szűk végtagállás. A hátulsó lábközép és a mancsok sem kifelé, sem befelé nem fordulnak. A farkaskörmöket el kell távolítani.
Comb: Meglehetősen hosszú, oldalról nézve a lábszárral határozott szöget alkot. Széles, erőteljes és jól izmolt.
Csánkízület: Erőteljes és jól izmolt.
Jármód: Térölelő, kiegyensúlyozott mozgás minden jármódban. A mellső végtagok szabadon előre nyúlnak, a hátulsó lábak erős toló mozgást végeznek. Ügetésben, elölről és hátulról nézve egyenes végtagvezetés.
Szőrzet: Hosszú, sima vagy enyhén hullámos.
Szín: Mélyfekete alapszín, telt, barnás-vörös tűzéssel a pofán, a szemek felett, mind a négy végtagon és a mellkason, fehér jegyekkel az alábbiak szerint:

• tiszta, fehér, szimmetrikus jegyek a fejen: fejfolt, mely az orr felé mindkét oldalon kiszélesedik a fangon. A fejfolt nem érhet a szemek feletti foltokig és a fehér jegyek a fangon legfeljebb a szájzugig érhetnek.
  
• fehér, mérsékelten széles, összefüggő torok- és mellfolt
  
• kívánatos: fehér a mancsokon és a farkvégen
  
• megengedett: kis fehér tarkófolt
  
• kis fehér folt a végbélnyílásnál
  

Marmagasság: Kanok 64-70 cm (ideális: 66-68 cm), szukák 58-66 cm (ideális: 60-63 cm).
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.