Újév, január 1. 

Az ókori Rómában március elsejével kezdték az évet. Január elseje a Julius Caesar-féle naptárreform után vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. A keresztény egyház éppen ezért e napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette. Magyarországon az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól, december 25-től számították. A január elsejei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI.Ince pápa (1676-1689) tette meg e napot a polgári év kezdetévé. (Az egyházi év advent első napjával kezdődik.) A változó évkezdet következtében az évkezdő szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március elejéig.

Julius Ceasar naptárreformja

A Julián-féle naptár Julius Ceasar nevéhez fűződik. Hogy a római pontifexek által kezelt naptár érezhető zavarain segítsen, a Kr. előtti 46. évben kiadott rendelettel megreformálta a római naptárt. A római egyházban e naptár használatban volt a középkor végéig, XIII. Gergely pápa (1572-1585) naptárreformjáig, a keleti egyházban viszont napjainkig ezt a naptárt követik.

Gergely pápa naptárreformja

A Julianus naptár hibája miatt a XVI. század végén a naptárszámítás már kb. 10 nappal volt előrébb a tényleges időnél. A Julianus-naptár hibájának kiküszöbölésekor először is arra volt szükség, hogy behozzák az elmaradt napokat. XIII. Gergely pápa (1572-1585) egy bizottság javaslata alapján úgy oldotta meg a problémát, hogy 1582. október 4-e után rögtön 15-nek az írását rendelete el.

Janus

Kétarcú római isten. Ő volt a városkapu, a városba való bemenetel és az útra kelés oltalmazója. Később átvitt értelemben már mindenfajta kezdet és vég istene. Nevéhez kapcsolódott az aratás kezdete, a hadba vonulás, és mindenfajta útra kelés. Az év első hónapját is róla nevezték el Januarius-nak, mivel a visszatekintést és az eljövendőt is szimbolizálja. Általában kettős (előre és hátra tekintő) arccal ábrázolták, férfialakban. Alakja kapcsolatot mutat a Napisten-szimbolikával is. A két égi ajtó, a felkelő és a lenyugvó Nap őrzője, s egyben a téli és a nyári napforduló irányítója. Ilyen esetekben ábrázolásakor két arcán a Nap és a Hold látható.

Az új év első napjaihoz időjárásjóslások, az állattartással kapcsolatos szokások, szerencsejóslatok, tilalmak, és különböző egészségvarázsló eljárások kapcsolódnak. Az gyerekek és felnőttek járták a falvakat, és köszöntőket mondtak minden háznál.

Időjárásjóslások

A gazdasági élet kedvező alakulását nagy mértékben befolyásolta az időjárás, így nem véletlen, hogy az ünnepek, jeles napok szinte kivétel nélkül az időjárásjóslás alkalmai is voltak. "Ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt jelent" tartották pl. a bukovinai magyarok. A délvidéki magyarok népi időjárásjóslása szerint "január 1. Újév napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő."

Állattartással kapcsolatos újévi szokások

Az állattartással kapcsolatos újévi hagyományok között megtaláljuk a tyúkok abroncsból etetését, mely sokfelé Luca-napi szokás. Azért tettek a tyúkok köré abroncsot, hogy szét ne széledjenek, és egész évben hazatojjanak. Hajdúböszörményi hiedelem szerint jó tojók lesznek a tyúkok, ha újévkor mindegyiket átdugják a létra fokán.

Jóslatok az újesztendőre

Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálkozás, megszabott ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek tiltása. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, kikaparná a szerencsét. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előtúrja a szerencsét. Előnyben részesítik ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. Újévi első látogatónak férfit vártak, mert úgy vélik, ez szerencsét hoz. Volt azonban az állattartással kapcsolatosan is jelentősége. Ugyanis férfi látogató esetén hím állatszaporulatra, nő esetén nőstény állatokra számítottak a következő esztendőben. Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben. Ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni. Úgy tartották, akit ezen a napon megvernek, azt egész esztendőben verni fogják.

Tilalmak

Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. A bukovinai és moldvai magyaroknál ezen a napon, ha kiseperték a házat, eltették a szemetet, mert attól tartottak, ha kidobnák, ezzel a szerencsét vetnék ki. A Gyimes-völgyi magyarok a trágyát sem vitték ki az istállóból. Általában munkatilalom volt, mint a legtöbb jeles napon. Nem volt szabad főzni, mosni, varrni, állatot befogni stb. Mosni már karácsony első napjától tilos volt január 2-ig. Nem lehetett mosott, felakasztott ruha a házban, mert - a száradni kitett bőrök példáján - az sok elhullott állatot jelentene a következő évre.

Egészségvarázsló eljárások

Szokás volt újévkor korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. A szegedi tájon pl. az újkigyósiak a kútnál mosdottak, korán kelve. Napközben sem fekszenek le, hogy a következő esztendőben nehogy betegesek legyenek. A tápaiak szerint a fekvő betegeknek is fel kell kelniük ezen a napon, nehogy egész évben az ágyban feküdjenek. Tartózkodnak az összeszólalkozástól is.